generációk a céged körül: nem mindegy, hogy kihez beszélsz

Mindannyian ismerjük a jelenetet, amikor a nagymama megérkezik a hőn szeretett unokához, és előkerülnek a táskából a sütemények. A mai nagymamák legfőbb szeretet kifejezési eszköze az etetés. Ez generációs jegy, ahogy az is, hogy a mai kamaszok igyekeznek „jól kinézni”, és ennek egyik megnyilvánulási formája, hogy kerülik a szénhidrátot. Senki nem tehet róla, de máris kész a generációs csapda. Hasonló jelenséggel találkozhatsz az üzleti életben is, készülj fel rá tudatosan!

Hacsak nem egy  nagyon idős célközönségnek (70 év felettieknek) akarsz értékesíteni, akkor igazából négy nagyon különböző generációnak tudsz termékeket és szolgáltatásokat eladni. A háború után születettek, az ún. Baby Boomerek, akiknek egy része már nyugdíjban van, de sokan aktívak még közülük, az 1964 után született X generációsok ma a legnagyobb jövedelem birtokosai, az 1980 után született Y generáció tagjai már fiatal korukban részesültek a számítógépek és a mobiltelefonok előnyeiből, míg az 1995 utáni Z-sek már beleszülettek az internet korába.

A Baby Boomerek és az X generáció tagjai cégvezetőként, vagy éppen új cég indítójaként megdöbbenéssel tapasztalják, hogy a fiatalokban nyoma sincs a céghűségnek, egykönnyen odébbállnak, ha valami nem tetszik nekik, vagy jobb ajánlatot kapnak valahol.  Tudnunk kell, hogy az Y-osok és a Z-sek (akik már ugyancsak kezdenek megjelenni a munkaerőpiacon) egészen másképp gondolnak a munkára, mint az idősebbek. Nem arról van szó, hogy ne tudnának keményen dolgozni, de nem szeretik a helyhez kötöttséget és a holtidőt. Ha őket alkalmazod, ne munkát adj nekik, hanem feladatot, és ne azt várd el, hogy minden pillanatban kéznél legyenek, hanem azt, hogy a rájuk bízott tennivalókat önállóan megoldják.

 

Az ifjabb nemzedékeknek nemcsak a munkához való viszonyuk ilyen, a márkahűség sem jellemző rájuk, és alapvetően mindenben inkább arra mennek, amerre jobban érzik magukat. Az vesse rájuk az első követ, aki nem irigykedik arra, hogy ezt bátran meg is teszik. Ez a jelenség már átalakította többek közt az egész divatszakmát (és sok más ágazatot is), hiszen a nagy márkák egy-egy szezonra már nem egy, hanem 4-5 kollekcióval készülnek, ez az úgynevezett „Fast Fashion”.

Ahogy egy munkahelyen már nem válik be, ha az idősebbek egy kellemetlen szituációban a megregulázás régről ismert eszközeit akarják alkalmazni (a letolás azonnali kilépést von maga után), ugyanúgy a fogyasztóid esetében is tudnod kell, hogy melyik generációt akarod éppen megszólítani, mert ők nem fognak megváltozni.  Ha a terméked inkább a 40 fölöttieknek szól, akkor érdemes arra törekedned, hogy kialakítsd bennük a márkahűséget, de ha a fiatalabbak a célcsoportod, akkor mindig koncentrálj arra, hogy az éppen aktuális ajánlatod legyen kellően vonzó számukra.

Ez a vonzó ajánlat nem feltétlenül az árat jelenti. Manapság egyébről sincs szó marketinges körökben, mint a mindenek fellett álló  fogyasztói élményről, amiről bizonyos értelemben sokat tudunk, más vonatkozásban azonban szinte semmit. Abban mindenki egyetért, hogy a folyamatos változás, a dolgok és a vásárlási környezet képi világa, egyszerűsége, kényelme és személyessége közrejátszik ebben, de szinte minden nagyobb divatcég, kütyügyártó, vagy kereskedelmi hálózat elmondhatja magáról, hogy volt már olyan terméke, akciója, szolgáltatása, amivel finoman szólva sem találta el a fogyasztók igényeit.

Hogy mi következik ebből a számodra? Légy alapos, amikor azon gondolkodsz, hogy termékedet kinek szánod, ne hagyd figyelmen kívül a generációs jegyeket, és ne keseredj el, ha valami nem úgy sül el elsőre, ahogy elképzelted. Próbálj szerezni visszajelzéseket, változtass valamin, és próbáld újra. Lehet, hogy nagyon közel voltál a jó megoldáshoz.